Elkészült - szinte az utolsó pillanatban - az új első futóművünk. A korábbi Bilstein lengéscsillapítók még az eredeti torziós rugós futóműhöz készültek jó pár éve.
Csak kicsit mással foglalkozunk mostanában. Építjük a szervizbuszt, és népszerűsítjük az E85 üzemanyagot :)
Ott tartottunk a storyline-ban, hogy a doblemez megerősítve, motor kicserélve, és készülünk a versenyre ezerrel... Nos, most már több, mint egy hete túl is vagyunk rajta, így pont ideje, hogy elmeséljem a részleteket mielőtt teljesen kimegy a fejemből.
Tapasztalata viszont egyenlő a nullával, mivel még sosem navigált raliversenyen. De ez most nem volt szempont. A versenykilométer-gyűjtés, és az új motor kipróbálása volt a lényeg. Szóval szombat reggel levonultunk csapatilag Nyergesújfalura, ahova idén a megszokott Esztergom helyett került a versenyközpont. Megcsináltuk az átvételeket, és Alexxel a GTV-be pattanva elindultunk itinert írni. 
Tardoson jól beebédeltünk a halasnál, aztán gurultunk még párat a gyorson, és végeztünk is. Két gyorsaságiról volt szó. A szokásos Lábatlan-Bajna és a Tardos-Bikol. Mindkettő gyors, technikás, szeretem őket. Azt is tudtam pontosan, hogy sokat most sem fogok merni elvállani, de majd meglátjuk, hogy az új motor hogyan muzsikál. Ha megbízhatóan erős lesz, akkor biztosan bátrabb leszek én is.
Amint elrajtoltunk és taposni tudtam a gázpedált, kiderült, hogy ez a motor sem tudja azt amit szerettem volna, hogy tudjon. Nyúlik, mint egy ebéd nélküli vasárnap. Ereje semmi, négyezres fordulat alatt pedig konkrétan harmat gyenge. Az igaz, hogy elforog könnyedén hatezerig, de ha itt elváltom akkor annyira visszaesik a fordulat, hogy megint sok időbe telik amíg kiforogja magát. Ezért addig húztam a fordulatot, ameddig csak tudtam... Hatezer fölött viszont már nem gyorsult csak pörgött... hét... nyolcezer, itt váltottam... Ekkor nem esett négyezer alá, is a következő fokozatban is meglódult, de csak hatezreig ismét, utána megint csak nyúlt...
Az előző motorral, amikor még jó volt, a rajtnál nem emeltem a fordulatot. Olyan nyomatéka volt, hogy alulról is megindult. Most négyezer fölé emeltem az utolsó másodpercekben, hogy a rajt pillanatában el tudjunk indulni. A lassítókat az előző motorral kettesben csináltam, és szinte kiugrott az utolsó gumisortól. Most egyesig visszaszúrtam, hogy a kijáratnál ne csak döcögjünk. Harmadik fokozat fölé alig tudtam váltani, talán egyszer, a lábatlani pálya végén... Vagy a végáttétel nem passzol ehhez a motorhoz, vagy valami más baja van, mindenesetre most sem tudtunk úgy autózni, ahogy terveztük.
De azért nagyon fontos kilométereken vagyunk túl, és mind versenyzésileg, mint csapatilag fontos volt, hogy itt lehettünk. Különösebb kaland nem történ menet közben, most nem tudok olyan részletesen beszámolni a gyorsaságikról, mint az előző, váci versenynél. Az első gyorsasági legutolsó lassítójának utolsó gumisorát pont középen telibevágtuk, de szerencsére csak a köténylemez horpadt meg. Ez egy trükkös lassító, mert egy hosszú emelkedő végén van, viszont amíg felfelé megyünk addig nem is látszik. Ahogy felérünk a púp tetejére, akkor pillantjuk meg, de a mi tempónkkal (harmadik fokozat legvége, talán épp elváltható lenne a negyedik) ekkor fékezni már késő. Főleg, hogy a kocsi súlypontja még emelkedik, és nincs elég tapadóerő a kerekeknél, másrészt a napsütéses, meleg időben jó olvadt az aszfalt is... Szóval későn fékeztem, és épp csak befordulni tudtunk a lassítóba, kifordulni már nem.
Aztán a második gyorsasági utáni szervizben Tomi és Sanya kirángatták a köténylemezt, és láttuk, hogy más baj nincs. Szerencsére aluminium a hűtőnk, ha műanyag aljú lett volna, akkor lenne baj, mert tuti eltört volna...
