A váltó elkészült néhány hete, de még nem került a helyére... mármint a kocsi alá. És mivel előreláthatólag nem is lesz fellépésünk idén, nem nagyon van kedvem tervezni a felszerelést... majd... valamikor.
Egyik nap viszont felhívott
Fastcar barátom, hogy szeretné kipróbálni az autómat a váltóval, mert tervben van nála is egy kapcsolókörmös váltó gyártatása, de előtte megkóstolná, hogy milyen is ez az érzés. Mondtam neki, hogy sajnos a kocsimmal nem tudja kipróbálni, mivel azok nem képeznek egységet... Egyértelmű volt tehát az ötlet, hogy vigye el a váltót, rakja fel a saját kocsijára - az sem piskóta, de erről később beszélek -, próbálgassa, aztán eldönti köll-e neki ilyen vagy sem.
Két hete, egy napfényes szerdán megjelent 164-es Alfájával - a hétköznapi kocsi - és bepakoltuk a csomagtartójába a váltót, no meg a hozzá való kuplung egységet. Abban maradtunk, hogy a felszerelés után én elmegyek hozzá, és az első métereket én teszem meg a kocsival, mivel ő még nem ismeri ezt a váltót, nem tudja, hogy rendben vannak-e rajta a dolgok. Ha esetleg valami furcsa hangja lenne - a felújítás után bármi lehet - nem fogja tudni, hogy az természetes, vagy valami baja van... Logikus, és teljesen egyértelmű gondolat.
Aztán egy hét múlva jelezte, hogy a váltó a helyén van, kézzel a fokozatok is megvannak, de a kuplungnál van kis bonyodalom, mert az övé - a széria kéttárcsás - húzókuplung, az enyém pedig nyomókuplung, és kell egy kis átalakító az én munkahengerem csatlakoztatásához... szóval még pár nap, és mehetek próbálni.
Itt mesélek az ő autójáról. Ez egy szemre teljesen hétköznapi Alfa GTV6, azt közbe meg... Az eredeti motorja - vagy már az sem az eredeti volt? fene se tudja - az én kocsimban van, muhaha. Mert nála kellett a hely a 3.2 GTA motornak - természetesen ez is V6. Plusz egy kis elektronikai tuning, egy kis futómű tuning, és máris kiválóan alkalmas mondjuk a Brno-i versenypályán kőrözésre. No meg persze a gyorsulási versenyen is meglepődnek az eredményein néhányan. Ezek után következne a megfelelően áttételezett egyenes fogazású-kapcsolókörmös váltó, aminek az előpróbája van éppen folyamatban.
Péntek délután elkészült a kuplung is, így felszaladtam hidegkútra a Szamosi műhelyhez, hogy forduljak párat a kocsival. Engem persze az izgatott, hogy milyen Fastcar kocsiját vezetni, a motor, a spéci futómű... a váltóban bíztam, vagyis Faragó Bélában - aki gyártotta és szervizeli -, azzal tudtam, hogy nem lehet baj. Nem is volt. Amikor odaértem a GTV6 csöndesen álldogált a kapukihajtó előtt... és engem várt :) Fotóztam párat majd becsüccsentünk, és uzsgyíííí
Kiderült, hogy nem tökéletes a technika, a kipufogó épp ereszt valahol, csúnya is a hangja... a motoron valami beállítás elmászott, nincs alapjárata... és a gázpedál... bakker. Az annyira közel van a fékhez, hogy éreztem ebből még baj lesz, mert minden alkalommal átléptem felette, és a semmibe tapostam... ami hiányzó alapjáratnál pláne nem kellemes.
Elmentünk Solymárig meg vissza, és nem történt semmi gáz. A váltó isten. A kocsi durván erős. Kicsit csendesebb, mint az enyém - kárpitok, szigetelések a helyükön -, de nagyon durván megy. A hosszú egyessel elrajtolva a fokozat végéig tekeri mindkét hátsó slickgumit, be is büdösítettünk rendesen. Egyenesben gázadásra úszik a hátulja, kanyarban meg főleg... Jaj, de hiányzik nekem a saját kocsim, meg a versenyzés... most jöttem rá.
Visszafelé cseréltünk, és néhány száz métert csukott szemmel, az övekbe kapaszkodva töltöttem... Mert Fastcarnak pont jó helyen van a gázpedál, ő már megszokta... taposta is rendesen... Most egy kis ideig ismerkednek - ne lepődjünk meg, ha utolér Dobogókő környékén -, aztán a kunmadarasi gyorsulási versenyen leteszteli élesben.
Ahogy ismerem tetszeni fog neki, és alig pár hét múlva pontosan kiszámított áttételekkel keresi fel Faragó Bélát. Én meg - remélem hibátlanul - visszakapom a saját cuccom.
