Vác Rallye, a verseny ~ Alfa Romeo GTV6

Vasárnap már reggel fél hétkor Vácon voltam. Jobb híjján a versenyirodán nézelődtem - ahol, mint mondták, még csak egy rádiós van... -, mikor rám dudált Traki, aki a fél családját és Szözsit hozta. Egymás mögött gurultunk el a Parc Ferméig, ahol én leraktam a kocsimat, Traki is leparkolt, és befutott Tomci-Sanya, és Kapcsos Tomi is. Gyors egyeztetés, és a szervizcsapat elindult a rajt utáni kerékcsere pontra, mi pedig bementünk a kocsiért, és elrajtoltunk... 7:05-kor, időben... El sem hittem.

A prológon használt utcai gumik lecserélésére kaptunk lehetőséget a rajt után, de még az első gyorsasági előtt. Ennek az egyetlen szépséghibája az volt, hogy az egyetlen szervizcsapatnak meg kellett várnia minket, és miután mi elindultunk az első gyorsaságira, ők akkor indulhattak a szervizparkba. A versenyzők (mi) az első gyorsasági után mentünk a szervizparkba (meg a harmadik után, és az ötödik után, mert ezek mind ugyanazok), és mivel mi gyorsabban haladtunk, Traki előfutóként előbb ért oda a szervizparkba, mint a szervizcsapat... Nem is tudta megvárni őket, így nem tudott tankolni. Persze aztán megoldotta, de ez akkor is némi rendezési hibára utal.

Mi gond nélkül végigszaladtunk az első gyorson. Ez egy 12 km-es, a hazai viszonyokban hosszúnak számító gyorsasági. Sok lassítóval, tempós, kanyargós részekkel. Több olyan is van, ahol az itinerre kell hagyatkozni, mert nem belátható, nagy sebességű kanyarok váltogatják egymást, és egy sima gázelvétel is jelentős időveszteség. Én a lassítók előtt nagyon, nagyon, de nagyon korán fékeztem, és a kanyarokat is jól elspóroltam. Hiányzik a rutin. Nagyon rég, és nagyon keveset mentem versenytempóban. Viszont azt azért éreztem, hogy a kocsi sokkal gyengéb, mint amilyenre emlékeztem. No meg, persze még aludtam is félig, nem vagyok hozzászokva az ilyen korai eseményekhez :) A végétől a szervizpark alig pár km-re volt. Itt aztán segítettünk felállítani a sátrat, lerakni a ponyvát, a kocsin épp csak vizet és olajat ellenőriztünk és öntöttünk bele 10 liter benzint, majd mentünk is a második gyorsra.

A következő gyors előtt még volt egy gyűjtőállomás ahol máris ácsorogtunk vagy egy órát... a szokásos RTE csúszás megkezdődött. A gyűjtőtől kb. 7 km-re volt a gyorsasági, de mi már sisakba beöltözve indultunk, mert azt hittük, odaérünk és rajtolunk is. Még féket meg gumit is melegítettem az IE előtt. De persze nem így lett. Ismét ácsorogtunk fél órát - ha nem többet - a rajt előtt. Ezt csak azért mondom el, hogy érezhető legyen milyen gáz, amikor az ilyen ácsorgások miatt is kiesik az ember a ritmusból.

A második gyors első szakasza végig emelkedőn megy, és egymást érik a visszafordítós kanyarok. A szakasz közepén van egy nagyon rossz út minőségű rész, kis alattomos kanyarral, majd egy nagyon tempós résszel fejezzük be. Rövid az egész, hamar végig lehet szaladni rajta... ha nincs gond. A rajt után nagyjából a harmadik kanyarban történt, hogy nem tudtam visszaváltani harmadikból másodikba... A váltó ismét beragadt hármasba... A korábbi esetek alapján már tudtam, hogy nagy baj nincs, egyszerűen a váltókar kijön üresbe, miközben a kapcsolás a harmadikban marad. Tehát nem tudok váltani semerre, mert a kar már üresben van. Bekapcsoltam hát az elakadásjelzőt, hogy a nézők is tudják, most nem jó kedvünkben megyünk lassan. Nagyon rossz volt a kanyarok után az emelkedőkön hármasban brummogtatni felfelé. Mire kipörögte magát a motor már mentünk, de a következő kanyar előtti fékezésnél volt baj. Kuplung fék... majd óvatos kuplung csúsztatás... a szinter ezt nem szereti.

Legurultunk a célig. Utána felhívtuk Tomiékat, hogy szerintük mit tegyünk. A következő szerviz előtt még van egy gyorsasági, az ami az első volt, a hosszú... Abban maradtunk, hogy nem állunk ki a versenyből, hanem megpróbálunk eljutni hozzájuk, aztán meglátjuk, mit tudunk tenni. Ha nincs megoldás, akkor feladjuk a versenyt ott. Végigmentünk hát az etapon... csak harmadikban... Majd ácsorogtunk a gyorsasági rajtjában fél órát... majd elrajtoltunk harmadikban... kuplung csúsztatás rulez. Végig cammogtunk a gyorson, 12 km... harmadikban... rémálom. Mindig azt néztem mikor ér utol a mögöttünk rajtoló. Szerencsére pont a kategóriánk utolsó kocsija voltunk, és a mögöttünk rajtolót a kategória váltás miatt 2 percre rajtoltatták, így volt esélyünk, hogy ne tartsuk fel. Az utolsó pár kanyarban semmi ereje nem volt a kocsinak. Gázadásra sem reagált. Megállt a motor... A beíró felé gurulva le is fulladt. Ráengedtem a kuplungot, így beindult, de nem forgott, és csak a gázpedál rugdosásával tudtam életben tartani, egyébként lefulladt volna. Mire beírták az időnket addigra már ez sem segített, leállt a motor, és be sem indult. Szerencsére a beíró után kicsit lejtett az út, így félre tudtunk gurulni, hogy ne legyünk útban.

Itt levettük a sisakokat és egyből hallottam, hogy megváltozott az AC pumpa hangja, ami arra utal, hogy szárazon forog... kifogyott a benzin. De az nem lehet, nemrég kapott 10 litert aminek önmagában elégnek kell lennie ennyire, de ugye még volt is benne valamennyi... Ja igen, azt nem mondtam még, hogy a szintjelző műszerünk nem működik egy ideje, és nem foglalkoztunk vele. Felhívtuk telefonon a szervizt, hogy hozzanak benzint, alig pár km-re vannak. Ez nem annyira szabályos, de ezt most hagyjuk. Sanya hozott is 10 litert, beöntöttük, és beindult :) Ezek szerint a motor gyenge, mégis a többszörösét fogyasztja a korábban megszokottnak. Fasza. Ráadásul ez az időveszteség a szervizelésre szánt időből ment el, ami pedig a váltó javításra kellett.

Ahogy a motor beindult elviharzottam a szervizbe, Sanya összepakolt és úgy jött utánam. Rögtön ráálltam a ponyvára, Tomi már emelte is a kocsi hátulját, és nekilátott agyalni, mit tegyünk. Két perc alatt kitalálta. Fúr egy lukat a váltóház oldalára, csavarhúzóval benyúl, kilöki üresbe a kapcsoló rudat, és kész. A lukat beragasztjuk. Csináld! Olaj leereszt. Fúr. Benyúl. Kész. Lukat csavarral betöm, beragaszt. Olajat visszaönt. Kész. 10 perc. Van időnk bőven, örülünk. Végigpróbáltam a fokozatokat, minden a helyén, minden oké... erről szól ez az egész, a gyors problémamegoldásról, és az improvizálásról. A versenyzők és a szerelők részéről egyaránt. És ha már annyi időnk maradt, akkor húztunk a bal első kerékagy-csapágyon is. Öntöttünk vizet megint (hengerfejesség gyanú egyre erősebb), ettünk is valamit. Majd megindultunk a következő gyűjtőállomásra. Ekkor jártunk a verseny felénél, és még csak egy gyorsot mentünk gond nélkül, azt viszont jó lassan...

A negyedik gyorsasági (ugyanaz mint a második, ahol beragadt a váltó) előtt megálltam tankolni még 40 litert, majd a rajtban ismét némi várakozás. Aztán végre rajt. Megyünk izomból, minden klappol. Érzem, hogy kicsit lassúak vagyunk, de a motort forgatom rendesen... ennyit tud. Aztán az egyik visszafordítóban túlfordul a kocsi hátulja, az eleje megcélozza a belső íven levő árkot... Nincs menekvés, az alja felül, ki sem tudok tolatni. Rohannak oda a nézők, visszarángatnak az útra. Köszi :) Megyünk tovább. Az alábbi videón látszik is ez a művelet, én pedig azt is látom, hogy meginduláskor, mennyire nem megy a kocsi... durván gyenge kívülről is, belülről meg csak hangos...

Ezután semmi gond, megyünk át az ötödik gyorsra. Ezen a hosszún most megyünk utoljára. Koncentrálok, figyelek az itinerre. Szözsi is jól elkapta a ritmust, nem marad le, nem megy előre... minden király. Fűzzük a tempós kanyarokat egymás után, próbálgatom a lassítókat egyre később megfékezni, már félek is néha, de még mindig túl korán kezdek fékezni. Irgalmatlanul jól fog a fék, megérte azt a sok munkát. Most már meg kéne tanulni használni. Negyedik fokozat hatezres fordulatáról 50 méterrel a lassító előtt elég fékezni... Eleinte 120, majd 100 méterrel kezdtem... Durva vagyok... A gyorsot hiba nélkül letudjuk, a meglepetés a beíróban ér... alig két másodpercet javítottunk a reggeli álmatag teljesítményünkhöz képest. Én sokkal jobbra számítottam... Nem értem... Most sem, amikor ezt írom...

Na mindegy, irány az utolsó szerviz, majd az utolsó gyorsasági. A szervizben bent áll még Traki kocsija. Megint eltört egy szeleprugó... Megbeszéljk, hogy berakunk egy másikat, egyetlen gyors van hátra, csak guruljon végig, és célban van... De aztán nem jött össze, mert a szerelés közben elugrott a vezérlés, többször is. Kiderült, hogy a szíjfeszítője is rossz... Közben letelt a maximális késési idő is... Trakiék kiestek.

Az Alfába öntöttünk vizet, átnéztük a futóművet, és már indultunk is az utolsó gyorsra. "Ezen már csak végig kell gurulni" - szokta mondani Szözsi, és most is ez volt a terv. De azért nem alszunk be, sokat kell még tanulni a kocsiról, és ennél jobb alkalmak nincsenek a zárt pályás tesztelésre. Szóval nyomom a gázt most is. A már említett középső, rossz minőségű részen aztán meg van megint a baj. Enyhe jobbos kanyarról van szó, ami a közepén kicsit törik. A féktávban van egy gödör, amit nem jó megtalálni, ráadásul az út felülete tele van apró kavicsokkal. Olyan mintha golyókon futna a kocsi. A kanyar törésében megindul a kocsi hátulja kifelé, gázt nem adhatok, mert akkor még jobban kitör, és megperdülünk. A kormányzásra viszont a kavicsokon csúszó első kerekek nem reagálnak... Lassabban kellett volna érkezni, de már késő bánat... Bent is vagyunk az árokban.

Teljes hosszában felült a kocsi közepe az árok szélére. Jobb oldali kerekek az árokban, bal oldaliak épp csak, de a levegőben. Nézők rohannak, rángatnak. Nem látok hátrafelé, nem merek tolatni, nehogy elüssek valakit, és nem érzem, hogy merre cibálnak. Aztán jön még valaki kinyitja az ajtómat és beáll a küszöbre, úgy rángat. Őt legalább hallom is, mondja, hogy hátrafelé mozdítsam a kocsit a gázzal, nincs mögöttem senki... Közben látom elsuhanni mellettünk a Citroent... tehát két perce itt vagyunk az árokban... Sebaj. Aztán érzem, ahogy a kocsi hátulja megemelkedik, és keresztbe fordulva visszakerül az útra. Innen már simán kitolattam. Rengeteg kéz, pacsik, köszönömök, és húzunk is tovább.

Lényegében ennyi... A gyorsról lejöttünk, elgrultunk a célba. Aztán elmentünk haza. Azóta is elemzem magam, és a kocsit. Én kevés vagyok, a motor meg gyenge. Van még munka...