2012. január 6.

Szilveszter Rallye - a duma

Az esti mutatvány végénél fejeztem be a storyline-t. Szűkszavúan fogom elmesélni a második napot, mert egyrészt nem sok mindenre emlékszem már... volt azóta egy év váltás is. Másrészt a filmekből minden kiderül.





A reggeli első gyorson még kicsi álmatagon tapostam a jobb oldali pedált... no meg féltem is, hogy esetleg jeges valahol az út és későn veszem észre. De nem volt ilyen, meglepően jól tapadtak a gumik, és egyre bátrabb lettem... Persze aztán a szilasligeti buszmegállónál izomból telibe vágtam a gumisort, mert a féktávon jeges volt az út, no meg aszfaltváltás is volt közben, amit fel sem írtunk, és észre sem vettem (csak később). Na, innentől már óvatoskodtam.

A második gyorson még bennem volt a frász, így mindjárt egy megpörgéssel kezdtünk, persze ez is az én hibám, ideges voltam, no meg csúszott a féktáv... Nem sokkal ezután ismét telibe vágtam egy gumioszlopot, a filmen látványosan elrepül felfelé a legfelső gumi :) itt is a féktávval volt a baj. És elmondom azt is, hogy miért nem is próbálok meg ráfordulni a gumira, amikor már érzem, hogy nekimegyünk. Egyszerű a magyarázat: a kocsi eleje robosztus, a hűtő eléggé védve van. Viszont ha a sárvédő szélesítéssel találom el a gumikat, akkor azon túl, hogy drága a lakatosmunka, rá is görbülhet a kerékre, hogy nem tudunk tovább sem menni... Szóval amíg látom, hogy az eleje még bírja, addig frontálisan fogok nekimenni mindennek...

Ezután szerviz jött... szerencsére dolog nélkül. A következő gyorsora közel két órával később mentünk. Jelentősen száradt és melegedett az aszfalt és az idő is. Nagyon bátran vágtunk neki a Ring külső gyorsaságinak. Egyre tovább engedtem a kocsit a fékezések előtt, nagyobbakat mertem fékezni, és a kigyorsításoknál is izmosabban próbáltam. Úgy éreztem tök jól megyünk... persze még mindig rengeteg tartalékkal, de valójában a motor nincs a helyzet a magaslatán, ez kicsit visszafogja a haladást. Szóval elég jól ereszkedtünk a Hungaroring kerítésénél, jó nagyot fékeztem a lassítónál, kicsit csúszott is, de nem volt baj, aztán újra padlógáz... A következő lassító előtt aztán nem sikerült visszaváltani. A kar ismét üresbe csúszott de a fokozat hármasban maradt... Innentól csak gurulgattunk, mert ezután már nem volt tempós rész.

Nem voltam ideges, volt már ilyen, majd a boxban Tomci megoldja. De addig volt még egy gyors. Harmadikban elrajtolni nem egy élmény. Féltettem a kuplungot is. A tempós részeken elnyomtam, de a kanyarokban baj volt. A gyorsasági vége felé már láttam, hogy eléggé utolért a mögöttünk rajtoló (40 s) dízel Astra. De aztán mégsem tudott olyan közel jönni, hogy megelőzzön.


A probléma a boxban kezdődött, ahova még tök nyugodtan gurultunk be. Tomci nem tudta kipattintani a váltót üresbe a szokott módon. Sőt, sehogy sem. Újabb lyukat fúrt a házra, hogy másképp is beférjen, ne kelljen leszerelni a váltót, mert azt két óra alatt sem tudnánk megcsinálni. De a második lyukon keresztül sem sikerült... Felmerült, hogy most nem harmadikban, hanem negyedikben lehet. Lehet... Aztán később, mikor megnéztem a belső kamera felvételét, kiderült, hogy ez téves. Harmadikban van az. De ez akkor mindegy volt, nem tudtuk kivenni sebességből, így kiálltunk a versenyből. Tréler haza.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Megosztás

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More