Tatabánya Rally2 - 2012 ~ Alfa Romeo GTV6

Nos igen, ez a verseny nem úgy sikerült, ahogy terveztük.

Az autó az utolsó pillanatra került olyan állapotba, hogy el lehetett vele indulni. Többször is volt már ilyen, és akkor azokat a futamokat kihagytuk inkább. De annyira kevés a versenytapasztalatom, meg a versenykilométer, hogy nem lehet kifogásokat keresni, amikor csak lehet, menni kell. Ez most így is történt, és sajnos meg is lett az eredménye.

A tréning autó ismét nem indult be, így már a pályabejárás sem a megszokott módon zajlott, hanem Alex Alfettájával írtuk az itinert. Ez egy 31 éves autó, rendbe szedve, kifogástalan állapotban, de ugye mégiscsak... öreg is, nem is az enyém, vigyázok rá. Szóval csak átgurultunk óvatosan a pályákon, és írtunk valami egyszerű itinert, a terv ismét csak autózás volt, semmilyen eredményért nem hajtottunk.

Szombat este csak egy rajt ceremónia nevű esemény volt a programban, a rendes műveletek vasárnapra maradtak. Korán reggel felállítottuk a szerviz bázist, szerencsénkre a rajt is innen a szervizparkból volt, így nem kellett többfelé rohangálni.

A kategóriánkba egyedül neveztünk, viszont az egyel alattunk levő, F1 kategóriába is csak ketten voltak, így a szabályok szerint őket felsorolták hozzám, így hárman lettünk. Közülünk az egyik F1-es VFTS már a kategória idei bajnokaként érkezett erre a versenyre, és megmondta, hogy ő nem nézi az órát, csak a látványra fog autózni. A másik VFTS csapattársam, Traki volt, akinek így kinézett egy futamgyőzelem, mert abban biztos voltam, hogy én nagyon óvatos leszek.

Az első gyorsaságin aztán ez be is bizonyosodott. Ott kezdődött a menetünk, hogy lassan már minden összeáll, hogy igazi rally csapat, rally versenyzők legyünk, de mindig hiányzik valami. Most a gumik. Utoljára négy éve vásároltam versenygumikat, és azok is használtak voltak már. Mostanra eléggé legatyásodtak azok is, így nem nagyon volt miből választanunk, azzal mentünk a hajnali párától még csúszós úton, amink van...

De ezzel még nem is lett volna baj, a meglepetés az első fékezéskor ért. Olyan erővel indult meg az ablakmosóból a víz a szélvédőre, mintha a szivattyú motorja tolná. Pedig nem, mert gyorsításkor abba maradt a locsolás. Egészen a következő fékezésig, mert akkor megint durván locsolta a szélvédőt vízzel a rendszer. Nem sokat tudtam tenni, próbáltam törölgetni a szélvédőt, hogy kilássak. A folyamatos törlés nem volt jó, mert azért volt annyi idő, hogy szárazra törölje, és akkor meg már csak csikorgott a gumi. A gyorsasági vége előtt kicsivel jöttem rá, hogy ha függőlegesen állítom meg az ablaktörlő karokat, akkor nem pont az orrom elé nyomja a vizet... Mert a tartály persze elég nagy, így a víz simán kitartott a gyorsasági végéig, sőt maradt is még bőven.

A következő gyorsaságira már kissé lenyugodva érkeztünk, de tudtam, hogy ez az előzőnél kicsit veszélyesebb lesz, mert váltakozik az útburkolat. Valami vicces elképzelés alapján úgy burkolták le az utat, hogy az egyenesekben rendes fekete aszfalt van, de minden - tényleg majdnem az összes - kanyarban, pont a kanyarok íve fehér aszfalt. Ez alapból is sokkal csúszósabb a feketénél, de nedvesen-felhordásosan meg aztán még durvább.

De szerencsére itt sem volt semmi gáz, lassacskán legurultunk rajta. Egy meglepetés ért csak. Alig néhány kilométerrel a rajt után a pálya vonalvezetése szerint letérünk a széles útról, egy keskenyebb, rosszabb minőségű kerülő útra, amiről pár méter után vissza is térünk a főútra. Ez olyan kitérős lassító szerűség. Viszont a főútra való visszatérésnél elég komoly szintkülönbség van, amit az öreg Alfettával lassan léptünk át. De most azért kicsit nagyobb volt a tempó, és rendes ugratás lett belőle, amire nem is számítottam. Majdnem teljesen átrepültünk a főúton keresztben, a bal oldali kerekek már a padkára érkeztek. De csak ennyi, szaladtunk is tovább.

Viszont elterveztem magamban, hogy a következő menetnél ugyanitt, majd kicsit jobban behúzódom, és akkor nem esünk le az útról, hanem kb. az út közepénél esünk majd le, és az sokkal jobb lesz. Így mentünk el a szervizparkba. Kaja, ivás, dumcsi... kocsi szokás szerint hibátlan. Annyit tettünk csak, hogy Traki VFTS-éből átszereltük az Alfába a belső kamerát, mert legutóbb ő használta, és elfelejtettük kivenni. De nem baj, az első két gyorson az ő felvétele lesz, a többin mi. Jó ez így, mehetünk tovább.

A harmadik gyorsasági ugyanaz volt mint a második. Sejtettem, hogy az eltelt idő alatt kicsit száradt, így nem fog annyira csúszni, így teljesen nyugodt voltam a rajtban. El is rúgtam neki rendesen, nagyon jól megy az új motor, ezt nem is mondtam idáig. Erős, nyomatékos, nekem pont elég, sőt. Tetszett, ahogy húz minden fokozatban, maximálisan jól autózható. Nem ezzel volt a baj, hanem inkább a túlzott bátorságommal. Sokat akartam, és nem vettem figyelembe az öreg, kopott gumikat sem...

Elugrottunk ott ahol az előbb meséltem, hogy el akartam ugrani. Már a levegőben éreztem (pedig ez a felvételen nem látszik), hogy keresztbe billen az autó. Ahogy földet ért azonnal elúszott a hátulja, első gondolatom az volt, hogy "nem indítottam el a kamerát a rajtban...", a második, hogy ez most sokkal több mint kéne, baj lesz. Neki is mentünk az út szélén levő partoldalnak, az átbillentette a kocsit a tetején, és hosszában is megfordította... Egy pillanat volt az egész. Szerencsénkre olyan puha volt a föld aminek nekimentünk, hogy sokat csillapított az ütés erejéből. Belülről nagyon puhán, simán zajlott le az egész.

Mikor kiszálltam akkor már láttam, hogy nincs tovább. A karosszéria sérülésén kívül kiszakadt a jobb első futómű, betört a szélvédő is. A Rescue csapat bejött, félre húzták az autót egy biztonságos helyre, Alexet pedig elvitték kivizsgálni, nehogy valami belső sérülése legyen, és az csak később derüljön ki. Szerencsére semmi baja nem lett.

Az autót hétfőn már a műhelyben szedtük szét. Elszakadt mindkét motortartó bak így a motor teteje kilukasztotta az üvegszál motorháztetőt. És ugyanez miatt eltört a benzinhíd egyik tartója is. A jobb első futómű alsó része leszakadt a nyúlványról, és elgörbült a lengéscsillapító. A lakatos pedig megállapította, hogy a hátulját huzatni kell, de mindkét első nyúlvány is jobbra tart... No meg a kalapálások ugye...

Itt tartunk most, pontosabban annyival előbbre, hogy már szét is van szedve a bódé, a lakatos dolgozik rajta, állítólag huszadika körül vissza is kapjuk tőle. És akkor még bőven lesz idő visszapakolni bele a cuccokat, és a december 28-29.-ai Szilveszter Rally-n ott leszünk, remélem :) Fényezés majd utána...